Ruhacímke a tengerben

Az eddig feltételezettnél sokkal több a mikroműanyag a víz mélyebb rétegeiben

A Deep Sea elnevezésű Földközi tengeri kutatás során kiderült: a mélyebb rétegekben (6-10 m mélységben) nagyobb arányban vannak jelen az 1 mm-nél kisebb mikroműanyagok, mint a felszínen. A Málta környékén végzett kutatások meglepő eredményét nemrég publikálták a projekt vezetői. A nemzetközi csapatban részt vevő Dr. Bordós Gábor, az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. vizsgálólaboratórium projektmenedzsere elmondta, hogy a mikroműanyagok mélyebb rétegekben történő masszív jelenléte hátterében a részecskék sűrűségének megváltozása, azaz szennyeződése is állhat.

1 mm-nél nagyobb mikroműanyagok a Földközi-tengerből, Málta partjainál. (Fotó: Eurofins Analytical Services Hungary Kft.)

A The International Ocean Institute által finanszírozott „Deep SEE” projekt célja a máltai partközeli vizek mikroműanyag-szennyezésének feltárása volt, amelynek során a sziget körül négy helyszínen is feltérképezték a tenger különböző rétegeit: a vízfelszíni vizsgálatokkal egy időben az úgynevezett Manta hálóval a mélyebben fekvő területek mikroműanyag-tartalmát is megmérték (ugyanolyan környezeti és műszaki feltételek mellett – mindehhez  elengedhetetlen volt a Zibel elnevezésű önkéntes szervezet technikai segítsége).

Az így kapott mintákat a környezetvédelmi vizsgálatokban is élenjáró Eurofins Analytical Services Hungary Kft. vizsgálta, az eredmény pedig rendkívül érdekes tendenciákat mutat.

Az akkreditált laboratóriumi eredmények alapján ugyanis szignifikáns a különbség a párhuzamosan végzett vízfelszíni és a mélységi mintavételezések szennyezettségi eredményei között egyes polimerek tekintetében, különösen az akrilszennyezés esetében.

„Az eddigi mérésekhez és feltételezésekhez képest mindenképpen újdonság az a tény, hogy a mélyebb rétegekben (6-10 m mélységben) nagyobb arányban vannak jelen az 1 mm-nél kisebb mikroműanyagok, mint a felszínen” – magyarázta Kossári‑Tarnik Ede, a projekt vezetője, aki a Máltai Egyetem hallgatója és a The International Ocean Institute ösztöndíjasa. Ez az összefüggés az 1 mm-nél nagyobb részecskék esetében viszont nem volt kimutatható.

Dr. Bordós Gábor, az Eurofins Analytical Services projektmenedzsere elmondta, hogy a jelenség összefüggésbe hozható a környezeti feltételekkel (pl. sótartalom) és bizonyos polimerek természetével, mint például a sűrűség, méret, alak vagy tömeg.

„Mivel a mikroműanyagok jenntős része a tengervíznél kisebb sűrűségű, feltételezhetjük, hogy a lesüllyedésük oka - a tengervíz mozgása és az áramlatok mellett – a megváltozott sűrűségük lehet. Mindennek hátterében pedig az is állhat, hogy különböző mikroorganizmusok vagy szennyező anyagok tapadnak rájuk.”

Egy másik, ugyancsak az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. elnevezésű vizsgálólaboratórium részvételével zajló kutatás éppen ezt a kérdéskört vizsgálja: a beltéri és a munkahelyi levegőben terjedő, az emberi egészséget veszélyeztető mikroműanyag-részecskék koncentrációját, mikrobiológiai hatását, valamint a vízben lévő apró plasztikok károsanyag-koncentráló hatását.

Erről ugyanis még sajnos nem sokat tudunk. Dr. Bordós Gábor és kollégái ugyan az Eurofins egy korábbi hazai kutatása, a Parányi Plasztiktalány során kimutatták, hogy a felszíni vizeinkben is egyértelműen jelen vannak a mikroműanyagok (Budapestnél például köbméterenként 50 részecskét mértek a Dunában), ám fontos lenne megismerni azok valódi szennyező hatását.

Milyenek típusú műanyagokat találtak? Mi lehet a szennyezés eredete?

A műanyagrészecskék különböző méretűek, formájúak, sűrűségűek és tömegűek: a különböző felhalmozódási zónákban talált polimerek mérete jellemzően 50-350 μm között volt. A legnagyobb mennyiségű polimer az akril (42,9%), polietilén (17,3%), polipropilén (15,7%) és polisztirol (10,5%) volt. Az akril alapú polimerek felhasználása igen széleskörű, megtalálhatóak például ruházati cikkek szálaiban, „plexi” lapokban (PMMA: polimetil-metakrilát) és festékanyagokban. Az egyéb, nagy mennyiségben talált műanyagok felhasználása igen széleskörű, a csomagolóipartól kezdve az építőiparig nagy népszerűségnek örvendenek.

És hogy valóban mennyire változatos az a rengeteg mikroműanyag, amelyet a kutatók a felszínre hoztak? Dr. Bordós Gábor egy apró, fehér, csillag alakú darabkára mutat: a parányi plasztik nagy eséllyel egy ruhacímkéző szál darabkája.

Feltételezhetően ruhacímke rögzítőszál eredetű mikroműanyag. (Fotó: Eurofins Analytical Services Hungary Kft.)

„Ez is azt mutatja, hogy még ha mi fogyasztók oda is figyelünk, és szelektíven gyűjtjük a hulladékot, ezek az apró, leszakadó kis darabok óhatatlanul bekerülnek a természetbe. Ezért fontos a gyártóknak és a jogalkotóknak felülvizsgálni, hogy az élet mely területein mutatkozik egyre égetőbb igény a műanyagok kiváltására” – tette hozzá a környezetvédelmi szakember.

A kutatási projekt a Máltai Egyetem, a Máltai Oceanográfiai Kutatócsoport (Prof Alan Deidun, Dr. Adam Gauci, Ede Kossari Tarnik), a Zibel környezetvédelmi szervezet (Andrew Schembri, Arkadiusz Srebnik) és az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. (Dr. Bordós Gábor, Prikler Bence) közös együttműködése révén valósult meg. Ugyanezt a kutatást részben támogatta az International Ocean Institute Elisabeth Mann Borgese-ösztöndíja is, amelyet Kossari Tarnik Ede kapott a 2022-23-as időszakra. További köszönet Kováts Nórának és Michael Bonellónak (DUTCH) a kreatív közreműködésért.